Összes oldalmegjelenítés

2011. 09. 09.

Újra az Őrség....

Végre van egy kicsit komolyabb fényképezőgépem. Csak még elfelejtem használni :-))))
Azért egy-kettő képet készítettem.
A szállásunk előtt volt egy kis lakóház. A bejárat előtt fapadlóval borított belépő. Előtte óriási bokor fürtökben lógtak rajta kis piros bogyók. Gyönyörű látvány. Imádom hogy nincsenek kerítések. 
Kénytelen voltam átmenni egy kis ágért. Tehetek én róla hogy olyan szép! Még nem láttam ilyet, ( a gyerek aki semmilyen növényt nem ismer)  anya tudod a versben a galagonya. Hát az az esti olvasás nem most volt. Jajj édesem, majd az unokáknak újra előkel venni...  :-))))



Azért ez meglesz ám pingálva!
Sajnos mindenem elcsomagolva... :-(( már hiányoznak az ecsetek.


Weöres Sándor :
 
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.









Almafa. Reggelre az őzikék megették a lehullott almákat.
 Azért elvétve találtam, mert hogy volt ám korán reggeli harmatos fűben séta, vagy mi!










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése